Én és mások

“A gyermek a másokkal való társas érintkezésből tanulja meg, hogyan viselkedjen, és ki is ő maga.”

Kim John Payne

Összegyűjtöttünk néhány példát, hogyan hat egymásra kölcsönösen óvodás gyermeked és az őt körülvevők:

  • Már a kisgyermek is alkalmazkodik a környezetéhez, követi annak kimondott és kimondatlan szabályait. Először családi körben gyűjt tapasztalatot, majd óvodáskorára már közösségekben is: bölcsiben vagy óvodában. Otthon és az óvodában egészen eltérő viselkedéseket mutathat egy adott területen és ez teljesen természetes.
  • A saját korosztályával jól eljátszik, és egy kicsit már együtt is tud működni egy játszótársával. Nemcsak egymás mellett játszanak vagy felváltva bíbelődnek egy játékkal. A barátkozásban a beszédük fejlődése is segíti őket. Az óvodáskor végére egészen lenyűgöző kiscsoportos szerepjátékok alakulnak ki.
  • Az érzelmei egyre színesebbek és összetettebbek: büszkeséget, bűntudatot is megélhet. Az öröm, a szomorúság félelem, a düh mind természetes érzelmek, ezeknek bátran adj teret! Segítheted az érzelmi fejlődését azzal, hogy azonosítod és megnevezed az érzelmeit. Az érzelmekkel kapcsolatos viselkedéseknek érdemes határokat szabnod, nem a megélésnek. Tehát például mondhatjuk azt hogy a verekedés nem oké, de az rendben van, ha dühös.
  • Tapasztalhatod, hogy szorgosan gyakorolja a nemet mondást, és biztos hogy ő jobban tudja egyedül. Az önbizalomhoz szüksége is van az önállóság gyakorlására, ezért érdemes támogatnod. Vond be a saját tevékenységeidbe, például takarításba vagy szerelésbe. Válassz olyan feladatot, hogy ne kelljen közben aggódnod érte, ő pedig hatékonynak érezhesse magát. Lehet, hogy így egy kicsit továbbtart, de az öröméért megéri rászánni az időt!

A bejegyzést készítette:

Somogyi Krisztina

ITT TÖLTHETED LE INGYEN AZ APPOT: