Kapcsolódj, mielőtt formálsz!
Ha eredményesen szeretnénk fegyelmezni gyermekünket, nem elég egy viselkedését leállítani vagy egy másikkal helyettesíteni, képességeket kell tanítanunk neki. A mindennapi interakcióinkban elő tudjuk segíteni például az önfegyelem formálódását, az intenzív érzelmek kezelését, a másik ember szempontjának figyelembevételét. Ezek segítségével gyermekünk egyre kiegyensúlyozottabb lesz, és egyre jobb döntéseket tud hozni.
Az első lépés mindig az érzelmi kapcsolódás: bármi történjen is, fontos, hogy gyermekünk érezze a szeretetünket.
Ez nem azt jelenti, hogy megsajnáljuk és bármit megengedünk neki, amit éppen akar. A gyerekek örömmel ellenőrzik, hogy mennyire stabilak azok a korlátok, amikről beszélünk nekik, de akkor tesszük velük a legjobbat, ha a helyükön tudjuk tartani őket. A világos határok és a kiszámítható mindennapok biztonságot adnak, hiányuk pedig kifejezetten stresszes egy felnőtt számára is. Hát még egy gyereknek.
Maradj a jelenben! A múltbeli események alapuló félelmek, az aktuális munkahelyi vagy párkapcsolati nehézségek vagy a jövővel kapcsolatos aggodalmak könnyen elvihetik a fókuszunkat, és nem vesszük észre, hogy gyermekünknek mire lenne szüksége.
  • Keresd az okot! Miért viselkedik most így, mit szeretne közölni veled?
  • Figyelj a ‘hogyan’-ra! A mód, ahogyan kommunikálsz, legalább olyan fontos, mint amit mondasz.
  • Adj neki biztonságot! Helyezkedj el a szemmagassága alatt, érintsd meg kedvesen, bólogass vagy nézz rá együttérzően.
  • Ismerd el az érzéseit! Még ha a viselkedésével nem is értesz egyet, ismerd el az érzelmeit.
  • Ne beszélj annyit! Ne próbáld lebeszélni a nehéz érzéseiről, csak figyelj a mondandójára és az érzelmekre, amelyeket kifejez.
  • Tükrözd, amit hallasz! Miután meghallgattad, tükrözd neki vissza a hallottakat, így érezni fogja, hogy megértetted őt. Miután létrejött kettőtök között a kapcsolódás, áttérhettek a második lépésre, a viselkedés formálására.
Miután kapcsolódtál hozzá, formáld a viselkedését!
Ha előáll egy feszült helyzet, melyben meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat, és sikeresen kapcsolódunk gyermekünkhöz, szuper lehetőségünk adódik a viselkedése formálására. Siegel és Bryson tanácsai ebben a szakaszban is a gyerekek életkori sajátosságait tükrözik.
  • Fogd rövidre! Nevezd meg a problémát, add át neki a leckét, de ne nyújtsd hosszúra a mondandód, ha azt szeretnéd, hogy figyeljen rád.
  • Fogadd el az érzelmeket! Közvetítsd felé, hogy bátran érezheti azt, amit érez, nincs baj a dühvel vagy a szomorúsággal, viszont nem csinálhatja mindig azt, amit akar.
  • Magyarázd el, ne prédikálj! “Elég csúnyának hangzanak ezek a szavak, amiket az öcsédnek mondasz.” vs. “Nem beszélhetsz így az öcséddel!” A kisgyermekek is tudják, hogy melyek az elfogadható és nem elfogadható viselkedések, de néha fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy éppen mit tesznek.
  • Vond be a fegyelmezésbe! A gyerekek jó ötletekkel tudnak előállni a problémák megoldására. A kicsiket is érdemes bátorítani arra, hogy reflektáljanak a viselkedésükre, és kitalálják, hogyan tudják a jövőben elkerülni ezt a problémát.
  • Keretezd át az igent egy feltételes nemre! “Holnap sok dolgunk lesz. Szóval igen, áthívhatjuk Tomit, de tegyük péntekre, akkor több időtök lesz játszani!” Így jobban tudja kezelni a csalódottságát.
  • Hangsúlyozd azt, amit szeretnél! “Ne húzd az időt!” helyett “Keresd meg a táskád!”
  • Légy kreatív! Kérdezd meg magadtól: “Tényleg akarom ezt a drámát?”. Ha nem, akkor válaszd a játékosságot, bolondozz, alakítsd át az energiát kreatív erővé.

Ajánljuk a szerzők magyarul is elérhető könyveit: A gyermeki elme, Drámamentes fegyelmezés

A bejegyzést készítette:

Somogyi Krisztina

ITT TÖLTHETED LE INGYEN AZ APPOT: