Nyáron még több lehetőség adódik arra, hogy gyerekünk sok időt töltsön kortársaival, például a szomszédok gyerekeivel. A boldog gyereksereg képe azonban sokszor csak a mi fejünkben élő illúzió, már a kisgyerekek közösségein belül is súlyos játszmák alakulhatnak ki. Mi történik, ha épp a mi gyerekünk lesz az áldozat?

Társas lények vagyunk. Alapvető szükségletünk, hogy kapcsolódjunk másokhoz, leginkább olyanokhoz, akik értékelnek minket. Kirekesztést, kiközösítést azonban valószínűleg mindannyian tapasztaltunk már. Ki ne érezte volna már magát láthatatlannak az oviban, kitaszítottnak az iskolában, magányos csodabogárnak a későbbi társadalmi összejöveteleken? Az elszigeteltség érzése nagyon fájdalmas lehet, különösen akkor, ha szándékosan zártak ki minket egy csoportból, direkt ugratnak, heccelnek, vagy terjesztenek rólunk rosszindulatú pletykákat.

Kutatók szerint a kiközösítés negatív hatással lehet az ember fizikai, érzelmi és pszichológiai jólétére. Az UCLA egyik tanulmányában bizonyítékot találtak arra, hogy a szociális visszautasítás fájdalma hasonló egy fizikai sérülés fájdalmához.

Fontos tudatosítanunk, hogy nem fogjuk tudni megszabadítani gyerekünket az összes fájdalomtól, amely a kortársaktól éri őt. Amit azonban tenni tudunk, hogy emocionálisan rugalmasabb gyereket nevelünk, segítünk neki megküzdeni a sérülésekkel, biztonságot, empátiát nyújtunk. 

Íme néhány tipp, amivel szülőként támogathatjuk gyerekünket  ebben a helyzetben, és segíthetünk, hogy újra kapcsolatba lépjen a társaival, vagy új és minőségi barátságokat kössön:

  • Mutass magad is jó példát a barátkozásra.
  • Mindig érezze azt, hogy feltétel nélkül elfogadod, és meghallgatod őt. 
  • Tanítsd meg neki, hogyan lehet barátságokat teremteni, és a konfliktusokat agresszió mentesen kezelni. 
  • Segíts neki a visszautasítást egy új perspektívába helyezni azzal, hogy megosztod vele személyes történeteidet is. Olvashatsz neki erről meséket is, amelyek segítenek elindítani egy közös beszélgetést. Hasznos mese lehet például a Rút kiskacsa. 
  • Ha a gyerekednek szüksége van segítségre egy baráti kérdésben, mondd el, szerinted milyen viselkedés lenne jó arra, hogy megfelelően és pozitívan kezelje az adott helyzetet.
  • Vekerdy Tamás pszichológus szerint a kiközösítés táptalaja a bizonytalanság, az önbecsülés hiánya és az agresszió; az alacsonyabb önbecsülésű, önmagában bizonytalan gyerekek gyakran válnak a kiközösítés célpontjává, áldozattá. Gyakran nem a külsőségek számítanak a kiközösítésben (például egy szeplős arc, egy kicsit dundibb testalkat), hanem inkább az, milyen családi háttérrel rendelkezik a kiközösített gyerek, milyen mintákat lát. Ezért Vekerdy Tamás szerint a kiközösítést leginkább szeretetteljes érzelmi légkör megteremtésével, a felesleges korlátozások elkerülésével tudjuk megakadályozni, illetve azzal, ha éreztetjük vele, hogy bízunk benne. Így növekszik saját önbizalma is.
  • Mondd el neki, hogy a barátságok minősége és nem mennyisége számít. 
  • Ösztönözd az ovin kívüli barátságok létesítését is, találkozzon olyan gyerekekkel is, akik hasonló érdeklődésűek, mint ő.
  • Ha a gyereked súlyosabb kiközösítéstől szenved, érdemes esetleg szakszerű segítséget is kérnetek. A kiközösítés a figyelmen kívül hagyás és a kirekesztés cselekedete, amelyből számos fájdalmas érzésünk is (pl. magányosság érzet, félelem, szorongás) származhat. Szülőként érdemes figyelnünk arra is, mikor van szó „szimpla” kiközösítéstől, és mikor válik gyermekünk szekálás, bántalmazás (bullying) áldozatává. Utóbbi esetben a bántalmazás többször ismétlődik kifejezetten a megfélemlítés céljából. Ilyenkor érdemes komolyabb stratégiát kiépíteni a zaklatás ellen, bevonni a többi szülőt, pedagógust is a problémába.

A ti gyereketek lett már kiközösítés áldozata az oviban vagy nyáron? Milyen taktika segített nektek?

 

A bejegyzést készítette:

Bánosi Eszter

ITT TÖLTHETED LE INGYEN AZ APPOT: